Városnézés

Másnap reggel Tina olyan boldogan ébredt mint még soha. Igazából még mindig nem bírta elhinni, hogy ez vele történt meg. Egy hete még egy esélytelen álmodozó volt, az összes The Wanted rajongó mellett. Gondoljunk bele, ha valakit megcsókol Nathan Sykes az már nem piskóta. Tinát semmi sem érdekelte csak Nath, amíg a drága látós főnöke fel nem hívta.
- Csodálatos, hogy ilyen jó kis beszédeket mondasz The Wanted rajongók előtt, de most nekem tarts beszédet arról, hogy a cikkeid miért nincsenek a bejövő e- maileim között! - kezdte a "csevegést".
- Azonnal küldöm! - válaszolta Tina kicsit boldogabban mint kellene.
- Minek örülsz ennyire? Tegnap este rajongók hada méregetett és nagyon nem rajonganak érted, mégis mi ebben olyan jó? - gyanakodott.
- Nem, csak olyan szép London és annyira jól érzem magam itt. - mosolygott Tina.
- Aha, persze! Kiderítem mit titkolsz, biztos a bandával kapcsolatos. - fenyegetőzött.
- Viszhall'! - rakta le Tina.
Ezután a lány felöltözött, meg csinálta a haját és épp sminkelt volna amikor csengettek. Az ajtóban Nathan állt.
- Szia! - köszöntötte a lányt, majd megcsókolta.
- Mi újság?
- Semmi különös, egész éjjel azt vártam, hogy reggel legyen és láthassalak.
- A fiúk tudják? - érdeklődött Tina.
- Persze, teljesen odavannak. És te elmondtad már valakinek?
- Még nem, nem tudom kinek mondjam, a sátáni főnökömnek? - nevetett.
- Neki inkább nem. - mosolygott Nath.
- Nekem el kell küldenem a cikkeket, de maradj nyugodtan.
- Rendben. - mondta, utána leült és valami internetes oldalt nézett a telefonján.
Miután Tina elküldte már teljesen szabad volt.
- Na, mit csináljunk ma? - kérdezte Nathan.
- Mit ajánlasz?
- Nézzük meg London nevezetességeit.
- Ez jó ötlet, de nem fognak minket felismerni? - aggódott a lány.
- Nem érdekel már semmi és senki csak Te. - mosolygott Nath.
- Hol kezdjük? Te vagy a jártas.
- Big Ben?
- Oké, az jó lesz.
Tina rengeteget fotózott:

































































- Csodálatos volt ez a mai nap, köszönöm! - mosolygott Tina.
- Én is nagyon élveztem.
Nath ma is felkísérte Tinát a szobájához és búcsúként hosszan megcsókolta.
- Holnap találkozunk. - köszönt el Nathan.
- Akkor holnap.

A randi

Tina rettentő jól akart kinézni. Olyan volt mint egy gimis lány élete első randija előtt. Miután vagy 10 ruhát felpróbált eldöntötte, hogy a piros pánt nélküli ruháját veszi fel. A körmét bordóra festette, és a száját is piros rúzzsal kente be. Utána alapozó, korrektor, szemhéjtus, szemhéjpúder, szempillaspirál és púder. A haját kontyba fogta a feje tetején és egy piros masnival átkötötte. Fújt magára egy kis kölnit és már el is ment az idő. Öt perc múlva nyolc, Tina vett egy mély levegőt és elindult. Nathan már várta, mint mindig most is elképesztően helyes volt:


- Szia! - köszöntötte a lányt - Most még gyönyörűbb vagy mint délután.
- Köszönöm! Te is jól nézel ki.
- Mesélj valamit. Milyen újságírónak lenni? - dobta fel a témát.
- Jó, én nagyon szeretem, azon kívül, hogy a főnököm mindig talál valami kifogásolnivalót nem is kívánhatnák ennél többet. Rengeteget utazhatok és érdekes embereket ismerhetek meg.
- Mikor döntötted el, hogy az leszel?
- Elég későn, érettségi után jött az ötlet. És te mikor tudtad, hogy híres énekes akarsz lenni?
- Hát ez nem úgy megy. Ez fokozatosan alakul ki, rengetegen akarnak azok lenni, de nem lehet az mindenki, kemény meló, de én is nagyon szeretem.
Szinte tíz percen belül megérkeztek.
Ahogy beléptek jött egy pincér és az asztalukhoz vezette őket.
- Mit kérnek inni? - kérdezte a pincér miközben kiosztotta az étlapot.
- Amit ajánl. - mondta Nathan.
- Akkor én is. - csatlakozott Tina.
Tina grillezett camambert evett petrezselymes rízsel és salátával. Nathan pedig bőségtálat amiben volt minden féle: hús, sajt, saláta, krumpli és rizs.
- Mondd nem veszélyes nekünk itt üldögélni, alighogy kimásztatok a bajból én rögtön bele is viszlek egy másikba. - aggódott Tina.
- Van amiért érdemes kockáztatni. - mosolygott Tinára Nath.
Az este rengeteget beszélgettek és nevettek.
Miután végeztek Nathan megkérdezte: - Nincs kedved sétálni egy kicsit?
- De van. - válaszolta és majd ki csattant örömében.
Már sötét volt, de még voltak emberek az utcákon, néha elment egy- egy autó, de nagyon romantikus volt.
- Nem fázol? - kérdezte Nath.
- Nem, köszönöm.
Aztán megálltak egy étterem előtt ahonnan zene szűrődött ki. Olyan zene mint a romantikus filmekben, lágy de mégsem álmosító. Mikor Tina látta, hogy Nathan megállt érezte és dobogott a szíve, annyit álmodozott erről.
Álltak felettük a csillagos ég körülöttük London csendes, de mégsem kihalt éjszakai élete. És akkor... és akkor.... és akkor... Nath megcsókolta. A csók nem volt túl hosszú, de ahoz épp elég, hogy Tina érezze Nathan szerelmes belé. Tina mosolygott, Nathan is, hirtelen megszűnt a körülöttük élő világ, csak ők voltak, ők ketten.
Lassan sétáltak vissza a szállodához. Nathan felkísérte Tinát a szobájához. Itt még adott a lánynak egy búcsúcsókot aztán ő is visszament a szobájukba.
Tina elképesztően boldog volt. Abban a pillanatban nem érdekelte semmi és senki. Nem érdekelte a főnöke, az őrült rajongók, a banda menedzsere, a cikke. Semmi, semmi, de semmi nem érdekelte csak Nathan.

A nyilatkozat

Tina a nyilatkozatra készülődött, jól kell kinéznie, mert hát mégiscsak egy csomó ember előtt kell megjelennie. Felvett egy lila ruhát, a haját megmosta és behullámosította, és készített magának egy nem túl feltűnő, de mégis ütős sminket. Miután elkészült már ment is a banda szobájába.
- Hű, nagyon csinos vagy. - engedte be kivételesen Nath.
- Köszönöm. - pirult el Tina.
- A többiek még készülődnek, kérsz esetleg egy kávét vagy teát?
- Egy kávé jól esne.
Tina kiment Nathannal a kis konyhába. Csak egy pultból és egy kis asztalkából állt.
- Izgulsz? - kérdezte Nathan.
- Nem kifejezés. Belegondolni sem merek, hogy hány ember lesz ott, ráadásul mind olyan emberek akik közé tartoztam én is egy hete.
- Kérdezted milyen híresnek lenni, valami ilyesmi. - mosolygott Nath.
- Hát, nem tudom, hogy bírjátok, de le a kalappal.
Tina megitta a kávéját és lassan a többiek is elkészültek szóval elindultak. Az aulába egy barna hajú, szemüveges nő állt.
- Helló fiuk! Szép kis balhé, na nyomás az autó már vár. - ment oda a bandához.
- Köszönjük Julie, de megoldjuk egyedül is, ez a mi dolgunk. - mondta Max.
- Persze! Ha megtudnátok oldani nem kéne nyilatkozat. Egy lánnyal menni próbálni, szép húzás! - folytatta mintha Tina ott se lenne.
- Na jó, nekünk erre nincs időnk, ez nem az ő hibája, mi akartuk és nem bántuk meg. - szállt be a beszélgetésbe Nathan.
- Nincs időtök? Egy hétig nem vagyok veletek és máris valami őrültséget csináltok. Megmondtam sok lesz a rajongó és az újságíró, de nem kell foglalkozni velük. Erre ti elkezdtek egy RAJONGÓ ÚJSÁGÍRÓVAL mutatkozni. Mire volt ez jó?
- Az nem a te dolgod, és most menj haza és nézz majd meg minket a rajongói oldalon. - vágta rá Max.
Mégis mi az, hogy menjek haz.... - kezdte volna.
- Ha kell az állásod ezt teszed.
- Ez zsarolás!!!
- Csak ismertettem a tényeket. - zárta le Max.
- Ki volt ez? - kérdezte Tina.
- A menedzserünk Julie, de mi csak Miss. Őrült- nek hívjuk.
Mikor megérkeztek Tina már nagyon izgult.
Már rengetegen voltak és még volt fél óra a kezdésig.
Tina még gyorsan megigazította a haját és sminkjét, elpróbálta a szövegét és már menniük is kellett.
- Mint egy színházi előadás. - próbált megnyugodni Tina.
- Igen, csak nyugi, minden rendbe lesz.
Igen akkor még úgy tűnt....
Egy színpadra kellett felmenni és ahogy felérnek mindenki látja őket. Amint felértek a rajongók elkezdtek kiabálni.
- Mikor lesz az esküvő Max?
- Miért pont ő, nem is különleges!
a- Cikket írni jött, mi? Én is ezt mondanám.
- Az igazat akarjuk!
Tina émelygett, legszívesebben futott volna haza egészen a kis pesti lakásáig, ebben a pillanatba örült volna ha most felébredne és kiderülne, hogy ez csak álom volt, de nem, nem történt semmi ilyesmi.
Nathan egy bátorító pillantást vetett a lányra.
- Kedves rajongók! Azért vagyunk most itt, mert szeretnénk tisztázni egy óriási félreértést. Ő itt Tina. - mutatott a lányra - na, ő cikket írni van itt. Nem tudom tud- e itt valaki magyarul, de nem is lényeges, a lényeg ,hogy aki nem hiszi majd megtekintheti abban az újságban ahol Tina dolgozik.
Most Tinán volt a sor, úgy érezte mindjárt elájul és amikor a mikrofonhoz nyúlt nem hitte, hogy egy hang is kijön a torkán. És a legrosszabb mindenki árgus szemekkel figyelte, sőt bámulta.
- Mint Max mondta Tina vagyok, - kezdte el bátortalanul - Magyarországról jöttem, kell írnom egy cikket Londonról és kell egy riport a The Wantedtől. Remélem megértitek, nekem ez a munkám. Azért mentem a bandával többször is, hogy egy pár fotót is készíthessek ahogy próbálnak. Ez az igazság. El kell hinnetek.
Én is rajongok a The Wantedért, de nincs semmi több csak munkakapcsolat, szóval én is közétek tartozom, a közös bennünk a The Wanted zenéjének szeretete. Max- el pedig végképp nincs semmi személyes kapcsolatom, nem is lehetne hiszen én nem sokára hazamegyek ők pedig maradnak. Köszönöm a figyelmet és kérem a bizalmatokat! - fejezte be.
- Én is kérem az egész banda nevében higgyétek el nekünk. Most pedig kihirdetnénk a következő koncertünket ami a jövő hónapban lesz, várunk mindenkit, a részletek a hivatalos oldalunkon lesz. - tette hozzá Nathan.
- Köszönjük a figyelmet! Sziasztok! - köszönt el Max.
Miután újra a színpad mögött voltak Tina némileg megnyugodott.
- Jó voltál! - dicsérte meg Nath.
- Köszönöm! - próbált meg Tina mosolyogni - Szerinted elhitték?
- Nem tudom, a szöveget jól megírtad és amúgy igaz is szóval el kell hinniük, ez már nem rajtunk múlik, mi mindent megtettünk.
- Ahogy néztek rám.... mármint én is biztos így néznék arra aki az én helyembe lenne, de olyan volt, mintha nem is tudom.
- Követelő tekintetek meredtek rád.
- Nem meredtek, bámultak, de tényleg.
- Jól van menjünk haza! - mosolygott Nath.
Mire visszaértek a hotelbe már elmúlt este hét.
- Nincs kedved eljönni vacsorázni velem? Ismerek egy jó éttermet a közelben. - ajánlotta fel Nath.
- Őőőő... de... van.... szívesen.... mármint igen, jó ötlet. - hebegte Tina. Alig bírta felfogni.
- Rendben, akkor nyolckor itt? - mosolygott Nath.
-I- igen.
Tinának ez volt a legnagyobb álma, már egyáltalán nem akart felébredni. Régen annyit álmodozott arról, hogy egyszer majd Nathan Sykes elhívja randizni és most egy órája volt elkészülni.
Tina nem is sejtette mit tartogat neki ez az este.

Újabb óriási balhé

Ebéd után Tina elköszönt a The Wantedtől és felment a szobájába, hogy bemásolja a gépébe az interjút. Tina mielőtt megnyitotta volna a szövegszerkesztőt megnézett még pár oldalt.
Éppen a Hivatalos The Wanted rajongói oldalt nyitotta meg. Tina majdnem leesett a székről. A kezdőoldalon ez állt: "Újra együtt látták a The Wanted- ot és a Magyar újságírónőt. Egyelőre még senki sem nyilatkozott a bandából, de minden rajongó választ akar. Ki tudja talán tényleg van valami a banda egyik tagja és az újságírónő között." A szöveg alatt pedig egy lesi fotó volt amin Tina a banda után megy be a bérházba.
Tina azt hitte elájul. Gyorsan lerohant a bandához. Sietősen kopogott. Szokás szerint Max nyitott ajtót.
- Szia! - köszönt Max, a hangja nagyon gondterhelt volt - gondolom már láttad a cikket.
- Persze! Azért jöttem le. Annyira sajnálom, éreztem, hogy nem jó ötlet.
- Semmi baj. - mondta Nathan, mert közben beértek a nappaliba. - én beszéltelek rá.
- Jó, akkor most kiadunk egy nyilatkozatot melyben leírjuk, hogy csak cikket írsz rólunk. - mondta Max.
- És szerinted el is hiszik? - kérdezte Tom.
- Nincs más választásunk. És amúgy igaz is. - mosolyodott el egy kicsit Nath.
Tina segített megírni a nyilatkozatot.
- És most várunk. - mondta Max miután elküldték.
Nem kellett sokat várni pár percen belül hemzsegtek rá a válaszok. Nem igazán hitték el. Mindenki kérdezgette, hogy ki ez a lány, mit keres itt, és mit akar a The Wantedtől.
És ha mindez nem lett volna elég Tinát még a főnöke is felhívta.
- Haló! - köszönt Tina.
- Gratulálok sztár lettél! - gúnyolódott Tina főnöke - legalább kész a cikk?
- Igen, már megírtam csak át kell másolnom.
- Akkor gyerünk, holnap látni akarom.
- Jó - mondta Tina.
Tina főnöke már le is rakta: - Hát ez kedves! - duzzogott magában Tina.
- Minden rendben? - kérdezte Nath.
- Őszintén? Egyáltalán nem.
- Uhh, sajnálom.
- Nem, nem a te hibád. - próbált mosolyogni Tina - most inkább felmegyek, te nyugi, nincs semmi komoly baj csak ez az újabb botrány nem hiányzott.
- Hát nekünk se. Jó pihenést! Szia! - köszönt el Nath.
- Köszi, nektek is!
Tina a szobájába lezuhanyozott, de egyáltalán nem tudott arra koncentrálni, hogy kijavítsa a cikket és átmásolja teljesen ki volt.
Később lement vacsorázni, de nem nagyon bírt enni.
Miután visszament a szobájába eldöntötte, hogy felhívja az otthoni legjobb barátnőjét.
Miután mindent elmondott Liznek a lány csodálkozva ezt mondta: Egek Tina! Jó sok minden történt veled ebben a pár napban.
- Hát igen. Teljesen ki vagyok.
- Megértem, én is ki lennék a helyedben.
Tina miután letette Lizzel meg se próbát aludni, mert tudta, hogy nem fog tudni, ezért inkább valami idétlen amcsi vígjátékot nézett, bár nem foglalta le, de legalább kicsit másra figyelt.
Szinte egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt. Reggel csak felkapott valamit és már ment is le a bandához.
- Sziasztok! - köszönt miután Max beengedte.
- Szia! - próbál Nathan laza lenni.
- Hogy halad az ügy? - kérdezte Tina aggódva.
- Sehogy. A rajongók nem hisznek nekünk.
- Ne máár! De miért? - kérdezte Tina.
- Mert, mert... nem tudom, te hinnél az ő helyükben?
- Nem tudom, valószínűleg nem, de most én vagyok az érintett szóval hiszek.
- Na látod!
- Ma nem megyek veletek próbálni. - nevetett kínosan Tina.
- Sejtettük. - nevetett Nath is.
- Bár már nem oszt, nem szoroz. - mondta Max.
Miután a banda elment, Tina visszament a szobájába és megpróbálta normálisan megírni a cikkét.
Éppen az utolsó sorokat javította amikor valaki kopogott.
- Tessék? - szólt ki.
- Szia! - hallotta Nathan gondterhelt hangját.
- Nyitom! Szia.... sztok! - köszönt mikor meglátta, hogy Max is ott van.
Mikor Tina beengedte őket Max gyorsan bele is vágott: - Tudják a neved és mindent rólad.
- Mi? - értetlenkedett Tina.
- Megengeded? - nyúlt Nathan a lány laptopjához.
- Persze!
Nathan megnyitotta a rajongói oldalt ahol az egész botrány kitört. A címlapon Tina teljes neve állt, az, hogy pesti. És ami a legdurvább: Egyes nem megerősített hírek szerint Max- el jár.
- Te jó ég! - kiáltott fel Tina - honnan vették ezt a baromságot?
- Nem tudom, de ebből nehezen jövünk ki. - sóhajtott Max.
Tina úgy érezte mindjárt elájul, az egész világ felfordult számára.
- És most? - kérdezte Tina tanácstalanul.
- Nyilatkozat. - vágta rá a két fiú szinte egyszerre.
- De most élő, úgy értem kiírjuk, hogy nyilatkozat lesz és arra bárki eljöhet a megadott helyre, a megadott időben. - pontosított Max.
- Akkor hajrá! - mondta Tina.
- De... de te is kellenél. - pontosított még tovább Nathan.
- Ja, oké, persze! - értett egyet a lány.


Ki tudja mi lesz ebből. Majd meglátjuk. Hamarosan jön a kövi rész.

Bocsánatkérés

Tina egész éjjel nem aludt semmit. Lelkiismeret furdalása volt amiért először nem akarta elfogadni a meghívást. 

Másnap reggel Tina fáradtan ébredt, miután felöltözött és megcsinálta a haját illetve sminkjét elhatározta, hogy lemegy a The Wanted szobájához. Amikor leért bekopogott. 

- Igen? - hallotta Max hangját.

- Sziasztok, Tina vagyok! - kiáltotta.

- Nyitom! Szia Tina! Mi újság?

- Minden rendben, és nálatok?

- Nálunk is. Bejössz?

- Igen, ha nem zavarok.

- Te soha nem zavarsz.

- Akkor elmehetek veletek? - kérdezte óvatosan Tina.

- Persze. Ha szeretnél. - mondta Nathan.

- Jól van, akkor a riportot is megcsinálhatod. 

- Rendben.

- Lassan indulnunk kéne fiuk! - kiáltott a hátsó szobák felé Max.

Miután mindenki készen volt elindultak próbálni, ugyanabba a kis lakásba mint múltkor. Miután a fiuk eleget énekeltek Max megszólalt: - Na akkor megcsinálod a riportot?

- Persze!

Miután Tina feltette a szokásos kérdéseket: mikor alakultak, mi a céljuk, mi a hobbijuk, stb. valami érdekes kérdést akart feltenni, valamit ami annyira nem személyes, de mégse tudja a legtöbb rajongó.

- Mit gondoltok, meddig lesz együtt a banda? - találta meg a megfelelő kérdést Tina.

- Háát, reméljük a lehető legtovább, de jó pár évig még biztos nyomjuk. - válaszolta az egész banda helyett Max.

- Jól van, akkor ennyi. - mondta Tina.

- Tudod, te más vagy mint a többi újságíró aki riportot készített velünk, te nem tettél fel személyes kérdéseket mégis érdekes interjút csináltál.

- Örülök, hogy meg vagytok elégedve. - mosolygott Tina. Látta Nath arcán, hogy már egyáltalán nincs megsértődve.

A próba és a riport után visszamentek a hotelbe és közösen ebédeltek. Tina elképesztően boldog volt.

Megbántás

- Megérdemelnéd, de mivel te vagy az egyik legjobb újságíróm kapsz még egy esélyt.
- Köszönöm! - hálálkodott Tina.
- De, csak azzal a feltétellel ha a Londonról szóló cikked mellett készít egy riportot a The Wanteddel.
- Rendben. - ment bele Tina.
- És hozz tőlük autogramot, a lányom teljesen oda van értük!
- Értettem.
- És most menj cikket írni!
- A londoni cikk már majdnem kész.
- Küldd át!
- Rendben. Jó éjt!
Tina még utoljára átnézte a cikkét, majd átküldte főnökének.
- Ezzel kész is volnék. - állapította meg Tina.
Úgy gondolta lemegy a bandához.
A kopogtatására Siva nyitott ajtót.
- Szia! Hogy vagy? - érdeklődött Siva.
- Kösz jól és ti?
- Megvagyunk. Kerülj beljebb!
- Na, mit szóltak a rajongók? - kérdezte Tina.
- Semmi különöset, a legtöbbjük még mindig azt fontolgatja, hogy mi van ha mégis valamelyikünk barátnője vagy.
- Értem.
- De ez várható volt, majd abbahagyják. És te mit csináltál?
- Összevesztem a főnökömmel, aztán majdnem kirúgott, mert megtudta, hogy veletek voltam a cikkem meg sehol sincs, de am. semmi kül'.
- Uh, sajnálom.
- Semmi baj Nath, nem a ti hibátok. Viszont csak azzal a feltétellel nem rúg ki ha csinálok veletek egy riportot.
- Rendben, mi szívesen, miattunk vagy bajba ez a legkevesebb. - mondta Max.
- Nagyon kedvesek vagytok. - hálálkodott Tina.
- Semmiség - mosolygott rá Nath.
- És mikor csináljuk a riportot? - érdeklődött Tina.
- Nekünk mindegy. Holnapi próbánk után jó?
- Persze!
- Ott majd fényképeket is készíthetsz rólunk.
- Ja, hogy menjek veletek?
- Persze! Nem akarsz?
- De, de nagyon is csak nem akarom, hogy megint... szóval nem akarom, hogy azt gondolják együtt vagyunk.
- Ja értem, ha lebukunk majd azt mondjuk, hogy riportot csinálsz. Igaz is lesz. - mosolygott Nath.
- Nem tudom, tényleg nem... - vacilált Tina.
- Jó akkor, gyere át holnap este. - ajánlotta fel Nath.
- Rendben.
Tina látta, hogy rosszul esett Nathnak amit mondott.
- Sajnálom csak tényleg....
- Félted az állásod meg... mondd van barátod?
- Nincs...
- Értem, akkor nem tudom mi a baj.
- Nem is tudom, kérlek ne haragudj!
- Nem, nincs semmi baj.
- Biztos?
- Persze!
- Tudod mit? Felejtsd el! Szívesen elmegyek holnap a próbára.
- Nekem mindegy, nem akarom, hogy miattunk kerülj bajba!
- Jó akkor holnap reggel kilenckor mint ma?
- Igen - próbált mosolyogni Nathan.
Tina úgy gondolta inkább visszamegy a szobájába.
- Na én lassan megyek.
- Oké, akkor holnap. - köszönt el Max.
- Rendben, sziasztok!
Tinának egész éjjel lelkiismeret furdalása volt, alig aludt valamit: - Megbántottam Nathant, lehet, hogy jobb lett volna ha nem is ismerem meg őket személyesen. - gondolkodott Tina.
- Holnap mindent elmondok neki - határozta el - elmondom, hogy én nem akartam megbántani és, hogy számomra az ő barátságuk mindennél többet jelent.

Balhék

Tina miután felment a szobájába rögtön be is kapcsolta a gépét, hogy valóban megírja a cikkét. Épp a szövegszerkesztőjét akarta megnyitni amikor elkezdett csöngeni a mobilja. A főnöke kereste.
- Halló - szólt bele Tina.
- Hogy halad a cikk? - szólt bele a telefonba köszönés nélkül, mondjuk ezt már megszokta Tina így nem igazán zavarta már.
- Jól - füllentett Tina.
- Rendben, küldd át ahol tartasz!
- Háát, igazából nem valami jó amit eddig írtam, most akartam kijavítani.
- Mi az, hogy nem jó? Nem érdekel milyen küldd el!
- Rendben, ma este átküldöm.
- Mi az hogy ma este? Én sem ülök bent az irodában éjjel - nappal és várom a cikkedet.
- Tényleg nagyon rossz, de ígérem megcsinálom, csak idő kell.
- MI AZ HOGY IDŐ KELL? - emelte fel a hangját Tina kegyetlen főnöke - TUDOD MENNYIBE KERÜLT AZ UTAZÁSOD? TE NEKED ADTAM EZT A LEHETŐSÉGET! BÁRKINEK ADHATTAM VOLNA A LAPTÓL! OTT VAGY MÁR 3 NAPJA!!! MIT CSINÁLTÁL EZ IDŐ ALATT? BÁMULTAD A FALAT VAGY MI? NEM ÉRDEKEL MILYEN A MINŐSÉGE! LÁTNI AKAROM!!!
- Az a helyzet, hogy még nem igazán írtam. - vallotta be Tina.
- MIII??? MI AZ HOGY NEM IGAZÁN ÍRTÁL??? NEM NYARALNI MENTÉL!
- Tudom csak elég fáradt voltam, meg az időeltolódás miatt is eléggé ki vagyok, de ígérem kész lesz.
- Tudod, most emiatt simán kirúghatnálak.
- Tudom, de... de... Ígérem összeszedem magam. - csuklott el Tina hangja.
- Ajánlom is. - mondta, majd szó nélkül kinyomta a hívást.
- Ez izzasztó helyzet volt. - állapította meg magának Tina.
Tina egész délután a cikket írta. Leírta, hogy milyen szép a város, meg írt a nevezetességekről is amikről majd fotókat is készít. Már majdnem kész lett volna 2 oldallal amikor kopogtak.
- Ki az? - kiáltott ki.
- Szia Tina! Max vagyok.
- Nyitom!
- Szia Max! Mi újság?
Miután Tina beengedte rögtön látta, hogy Max gondterhelt.
- Mi a baj? - kérdezte Tina.
- Valamit látnod kell. Persze velünk mindennap megesik, de ez most téged is érint. Használhatom a géped?
- Persze. De mi történt?
- Mindjárt meglátod.
Max belépett a google- ba majd beírt valamit a böngészőbe és már fordította is Tina felé a gépet.
Tina majdnem elájult egy cikk volt egy óriási nemzetközi The Wanted rajongói oldalon aminek Tina is tagja és ez állt benne: A The Wanted- et egy Magyar újságíróval látták egy londoni Mc Donald' s- ban. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mit kerestek együtt, lehet, hogy csak cikket ír, de lehet, hogy több is kiderül majd. Mindenesetre az összes rajongó választ követel. Várjuk a további információkat.
- Te jó ég! - kiáltott fel Tina - ezt nem hiszem el, azok a lányok voltak, de honnan tudták, hogy ki vagyok?
- Mivel te is tagja vagy az oldalnak ezért nem volt olyan nehéz.
- És most mit csinálunk? Ezzel nem fognak békén hagyni minket.
- Hát mi szerintünk az lenne a legjobb ha kiadnánk egy nyilatkozatot, hogy semmi nincs köztünk csupán barátság és nem is lesz semmi komoly mivel te nem itt élsz. Benne vagy?
- Persze, ez a legértelmesebb amit tehetünk.
- Jól van, akkor bocsi, hogy megzavartalak és nyugi megoldjuk.
- Nem kéne nekem is mennem? Csak,hogy megerősítsem, hogy tényleg csak összefutottunk.
- Nem, nyugi, minden rendben lesz. Nem akarlak még jobban belekeverni.
- Hát, jó, akkor sok sikert!
-Kösz! És köszi, hogy ilyen megértő vagy.
- Nincs mit. Én miattam vagytok bajba.
- Nem miattad. És amúgy is mi hívtunk el szóval magunkra vessünk, de hidd el nem bántuk meg, hogy elhívtunk, ennyi még belefért. - mosolygott megnyugtatóan Max, majd elment.
Tina egész este elég ideges volt, de a teteje még csak utána jött. Tinát újra felhívta a főnöke.
- Tina! Szóval fáradt voltál cikket írni, mi? De a The Wanted- el bulizni nem? Hogy is van ez? - kezdte a "csevegést".
- Nem én csak összefutottam velük és... és...
- És mi? Azt gondoltad, hogy a cikk helyet inkább velük beszélgetsz mi? Legalább elmondtad volna. Össze vissza hazudoztál. Tudod nagyot csalódtam benned. Tudod hányan töltenék be örömmel a munkádat? Utazás, jó fizetés. Minden újságíró álma.
- Sajnálom - telt meg Tina szeme könnyel - ki vagyok rúgva?